Az Átok 2. ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész letetette. Alig egy nappal a már látott szörnyű történtek után (XY felgyújtotta az elátkozott házat) telefonhívást kap XY édesanyja, hogy lánya kórházban van, ezért azonnal Tokióba küldi másik lányát, hogy segítségére legyen. XY bár még éppen találkozik kórházban fekvő nővérével, de kisvártatva arról "értesül", hogy öngyilkos lett és ezért Karen úgy dönt, hogy megpróbál utánajárni a történteknek. Az első rész főszereplője, Buffy Summers alias Sarah Michelle Gellar a második részre csak mellékszereplő lesz. Helyére egy ugyancsak tévés színésznő, Amber Tamblyn (Isteni sugallat) ugrik be és alakítja kevésbé meggyőzően a rettegéstől olykor szóhoz sem jutó tesót.

Bármilyen meglepő az Átok 2 nem egy rossz film, főleg akkor, ha az ember nem röhögni jár a moziba a japán kísérteteken. Furcsa kettősség, de éppen a mozi az, amely javíthat és ronthat is a filmélményen. Nem szokatlan, hogy sokan csak mosolyogni járnak az ilyen filmekre és hiába a baljóslatú hangulat, a folytonos kaparászás és kereplés a filmvásznon - ha a közönség egy része erre harsány jókedvvel reagál, akkor oda a filmélmény. A pozitívum a moziban viszont a hangrendszer lehet, mert nem túlzok, ritka idegborzoló hatása van.
A folytonos, a szélrózsa minde irányából érkező zörejek hatására az ember kellő frászba kerülhet és végülis ez egy horrorfilm célja. A humor kérdését pedig azzal lehet rövidre zárni, hogy bár olykor irritáló a színészek folyton kikerekedett szemeit bámulni, mégis ha belegondolunk, hogy mi is hasonlóképpen reagálnánk ha egy random kikent-kifent japán kisfiú tűnne fel lábunk között az iskolában vagy egy bizonytalan mozgású, fehér ruhás, hosszú hajú japán lány nyúlna ki a tévéből. (Így múlik el a világ dicsősége és válnak a japán horrorikonok mosoly tárgyává.)

Persze az a kitétel, hogy az Átok 2 nem egy rossz film, sajnos nem egyenlő azzal, hogy jó lenne. (Hasonló a helyzet A királynő című filmnél - attól, hogy nem jó, még bőven kiemelkedik a rossz kategóriából - és valljuk meg furcsa e két alkotást egy lapon emlegetni, mégis előfordul olyan, akinek az egyik jobban be fog jönni.) A fent már leírt főszála a filmnek elfogadható és még érdekesnek is mondható, hiszen magának az Átoknak az eredetével foglalkozik és sok felmerülő kérdésre is választ ad.
Viszont az alapvetés csak nagyjából a film felére elegendő anyagot biztosít, ezért a forgatókönyvírónak két, mondhatni teljesen különálló történetet kellett beleírnia a szkriptbe (három random japán iskoláslány bemerészkedik az elátkozott házba + egy amerikai család viszontagságai), melyeket ugyan idővel megpróbál összekapcsolni, de ezek igazából csak a film ijesztgetős mivoltához adnak hozzá egy kicsit, de történetileg teljesen oda nem illőek és nem is érdekesek.

A film annak ellenére, hogy emiatt a kettőség miatt maximum közepesnél egy parányival jobb, de azért nézhető minősítést érdemel, nem fog különösebb csalódást okozni a nézőknek. Nyilvánvalóan akik az első részben csalódtak vagy nézhetetlennek tartják, azok nem fognak másfél órát arra áldozni életükből, hogy egy az eredetit (szokás szerint) meg sem közelítő folytatást lássanak. Az első rész rajongói viszont beruházhatnak a második epizódra, hiszen az átok eredetének kutatása és a visszatérő szereplők miatt élvezhető a második rész is. Kérdés, hogy a két jelentéktelen, ámde előremutató mellékszállal hogyan fognak megbirkózni.